1. dlfnvbrtr:

    Cléa Vincent - Retiens mon désir (2014)

     
     

  2. dendre:

    A Micsoda Szerető Dániel tényleg jó zenekarnév lenne. Ez meg tényleg csúcsklassz debütlemez! A nyitószám pl. világsláger a műfajában. Most sűrűn jönnek a szuper bemutatkozások.

    (Source: enk1du)

     

  3. most, hogy ez megy repeaten elkezdtem nagyon várni a nyarat

    (Source: Spotify)

     

  4. Listen/purchase: Oh my love by Daniel Micsoda

    Zanzinger a magyar Tallest Man On Earth. Figyeljetek rá, tök jó volt a Kuplungban is egy hete.

     
  5. inkeibence:

    Future Islands: Seasons (2014)

    Én tényleg tökre örülök, hogy még 2014-ben is be lehet futni egy jól sikerült tévéshow-fellépéssel, mint régen, amikor még ugye minden jobb volt. Mostanra pedig már a lemezt is egész megszerettem.

    Elképesztő, mennyivel jobb ez így élőben, mint lemezen, pedig úgy sem rossz.

     
     

  6.  

  7. (Source: Spotify)

     
  8. Chvrches - Do I Wanna Know (Arctic Monkeys cover)

     
     
  9.  
  10. almavarybabary:

    ABBA: Does your mother know (1979)

    Elhatároztam már egyszer, hogy itt több ABBA nem lesz. Mert mindig fejlődni kell, tovább kell lépni, nem szabad ismételni magunkat. Meg igazából már nem is jelent nekem sokat – az ABBA csak egy állomás (igaz, nagyon fontos állomás) volt az úton, ami a teljes megvilágosodáshoz, az operetthez vezetett.

    Viszont tegnap este megint arra döbbentem rá, hogy az ABBA még mindig működik!

    Volt ugye ez a classic rock buli. Nem voltak túl sokan, de mindegy, azért ez várható volt, ez nem túl hip műfaj, meg volt egy csomó ellenbál is aznap, az igényesebb fiatalok ott szórakoztak.

    Na, mindegy, azért kellemes este volt, megismerkedtem például egy birminghami faszival, aki itt dolgozik Budapesten, és végig ilyen nagyon bájosan udvarias volt. Így jött oda számot kérni: „Lehetséges, hogy talán kissé még túl korán van ehhez, de a Lynyrd Skynyrdtől nagyon szívesen meghallgatnám a Freebird-öt.” Meg olyat is mondott –miután végigdicsérte Budapestet, meg a Beat on the Bratot-, hogy „ha esetleg egy kis kritikát is meg lehet fogalmazni, azt mondanám, hogy a sör minősége azért lehetne valamivel jobb is.” Meg ilyenek. A fazon amúgy ing, hipszterszemüveg, kordbársony farmer, Tisza cipő összeállításban nyomta. Tisza cipő basszus! Ami akkor sem volt menő, amikor menőnek kellett volna lennie. De ezt még mindig beveszik az angolok! Én ezt nem is értem. Erről a fontos kérdésről kéne írnia a Buzzfeednek vagy Bedének vagy valakinek.

    Na, de visszatérve a témához: az egyik asztalnál ült két ilyen klasszik progrock arc, azok elég nagy királyok voltak. Őket figyeltem, ők voltak a kedvenceim. Nyilván nem táncoltak semmire, totál visszafogottak voltak, fel sem álltak az asztaltól, de a reakcióikból le lehetett mérni, jó irányba megy-e a buli. A Steely Dannél még csak bólogattak, a Move-nál már mozgott a lábuk, a Rushnál pedig léggitároztak! De csak így titokban az asztal alatt! How cool is that!

    Fél egykor fejeztem be a műsort, ez volt az utolsó számom. Mert szerintem ez is klasszik rock, igenis. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Oasis és a Stereophonic is lenyúlta a riffet.

    Na, szóval beraktam. Az egyik arc csak így nagyon csóválta a fejét. A másik viszont még fel is szólt. Ilyen félig felháborodott, félig elismerő hangon azt mondta, hogy: „Azért ez elég bátor húzás volt, haver!

    De mondanom sem kell, erre a számra táncoltak egész este a legtöbben. Talán így öten, ha jól számoltam.

    ABBA STILL ROCKS! ABBA KICKS ASS!

    hát amikor ez megszólalt, akkor én sajnos pont az egyik ellenbálban voltam, be kell valljam, de aztán persze visszatértünk, és csak annyit szeretnék mondani, hogy remek buli volt! és kösz a zárásként még egyszer lement Hotel California-t, hab volt a tortán