1. Igazán itt az ideje, hogy ezeket az albumhallgatókat megosszam itt, főleg, hogy végre időben kikerült. A Wildest Dreams és a Hooray for Earth nagyon ajánlott.

     

  2.  

  3. Rakéta 2.nap

    Tea Road - kicsit középutas, kilencvenes (kora kétezres) évek altrockjára hajazó zene. hibátlan egyébként, de számomra cseppet sem érdekes vagy izgalmas. plusz a srác hangja csomószor a Brian Molko-t juttatja eszembe

    Le Hjarta - mivel én még nem hallottam őket élőben, ezért meglepett, hogy mennyivel több ez már, mint egy hobbizenekar, ha még profibbá válik az egész, akkor ez egy kurva jó koncertzenekar lesz, mert ezek a szintis/rockos számok alapvetően tök jók

    Makrohang - a maga műfaján belül ugyanolyan kiszámítható, mint a Tea Road, de ebben az elszállós posztrockban legalább néha van mire felkapni a fejünket. mondjuk pont nem a dub-os részekre, hanem a groove-osabb, vadabb témákra. ha azt az oldalát fogják meg a dolognak, akkor egész jó, egyébként elég uncsi. tehát olyan, mint egy normál instrumentális posztrock zenekar

    Kikosho - két, láthatóan nagyon jó zenész mindenféle metálos dolgot játszik, lassan, gyorsan, őrült gyorsan. elismerésem, tényleg nagyon jól csinálják, csak én ezt tíz percnél tovább nem nagyon tudom hallgatni (plusz a dobos srác egy az egyben a fiatal Jack Osbourne)

    Morzsa Records - egyik kedvenc hazai zenekarom, egyszerűen imádom őket, de éjjel egykor a teljesen levegőtlen szaunává változott Müsziben ez a hangosítás nélküli megoldás már nem tudott ott tartani negyed óránál tovább. legközelebb egy kicsit jobb körülmények között újra, mert nagyon szívesen hallgatnám végig még egyszer ezeket a dalokat

     
  4. Stream Hooray For Earth: Racy on Pitchfork Advance


    Kezeket a magasba! Tánc! Együtténeklés!

     

  5. Rakéta 1.nap

    Duke Bluebeard - tök jó, depi akusztik-pop. bármikor jöhetne egy sör mellé valami lepukkant kocsmában

    Szagos Hörigekkók - ezt nyilván tök ciki lenne nem szeretni, még szerencse, hogy tényleg tetszett. persze egyrészt bájos, aranyos, vicces stb.., másrészt viszont valóban izgalmas, kicsit Daniel Johnston-os naiv pop, de sokszor annál jóval zeneibb (pl a népzenés áthallások). nem tudom, hogy ki írja a dalokat, de ha a srác akkor ő egy baromi nagy tehetség.

    Demjén Hirst - fasza, dögös, szexi rockzene (pontosabban mindenféle punk/noise/funk stb hibrid, de az mindegy)

    Somersault Boy-t már nem vártam meg, azért a Vittulában fizikailag eltölthető időt így is kimaxoltam

     

  6. Mind a két lemez baromi jó lett.

    (Source: Spotify)

    Tagged #music #spotify
     

  7. Ok, ha ez így marad akkor október 13 és 20 közötti héten csak a hajón: The Necks, Swans, Caribou, St. Vincent, OFF!. Pest az új Bécs vagy mi van?

    (edit: most épp se a hajó, se a St. Vincent oldalán nincs fent, szóval még várjunk ezzel. de a maradék négy is elég lenne egy hétre persze)

     

  8. Új White Fence. Lehet csak régen hallgattam a többit, de nekem eddig ez tetszik tőle a legjobban.

     

  9. egyelőre nagyon reménytelennek tűnik megváltoztatni egy olyan mélyen a társadalomba ivódott káros szenvedélyt, mint a cukorfüggőség (kb velem egykorú értelmes emberek első reakciója a “már mindent kitalálnak”-tól a “de a cukor kell a szervezetnek”-ig tart), de talán összejöhet. mindenesetre minden eddiginél keményebb menet lesz, az tuti

     
  10. Soft Power - Palm Nights

    Állat, az egész lemez. A címe egyébként Bad Pop, és ez nagyjából el is mond róla mindent.